Magunktól, vagy bizonyos események hatására, de egyszer mindenkit elkezd foglalkoztatni ez a kérdés, ahogyan az utóbbi időben engem is.

Én személy szerint nem hiszek a véletlen találkozásokban.
Hiszem azt, hogy két ember útja -kortól és nemtől függetlenül- okkal keresztezi egymást. Ha megismerkedünk valakivel (és egy kicsit is közel engedjük magunkhoz), az sosem csak az egyik fél érdeme.

Miért érezzük, ha egy adott személyt meg szeretnénk ismerni? Valószínűleg azért, mert meg is kell! Ha ezek a találkozások valaki szemében mégis véletlennek tűnnek, akkor mivel magyarázható, hogy mágnesként vonzódunk egyes emberek személyiségéhez? Hiszen a kölcsönös szimpátia sosem egyértelmű!

Ha szerencsés módon ezt megtapasztaljuk, akkor nagyon becsüljük meg, mert véleményem szerint ez egy ritka KINCS!

-B.