Egy nagyon kusza gondolat foglalkoztat egy ideje. Vajon létezik monogámia egy életen át? Ha igen, tényleg tündökölhet örökké? Vagy felejtsük el, nyissuk ki a szemünket végre és lássuk meg a rideg valóságot?

A nők érzékenységüknél fogva hajlamosabbak arra, hogy úgy lássák, igenis kitarthatunk partnerünk mellett egy életen át. Természetesen erre is van példa. De mi van azokkal akik úgy érzik, az aranylakodalom gondolata már csak egy múlt századi jelenség?

Bevallom őszintén, én ezt a tábort erősítem. Nemcsak azért, mert számtalan példát tudnék felsorolni, hanem szimplán ezt érzem helyesnek. Véleményem szerint a hangsúly egyre inkább a sorozatos monogámia felé tolódik. Ez azt jelenti, hogy életünk során az egyik életszakaszból a másikba átlépve esetlegesen egyik társtól a másikhoz vándorolunk.
Vagyis egyes ilyen életfázisokban többször választunk magunknak társat újraházasodás, vagy hosszabb élettársi kapcsolat céljából.

Véleményem szerint ez a sorozatos monogámia genetikailag kódolt bennünk. Természetesen nem vagyunk egyformák, és úgy szép az élet, ha mind sokszinűek vagyunk, máshogy gondolkodunk, vagy viselkedünk a kapcsolatainkban!

Az első és legfontosabb mégis az, hogy elsősorban saját magunkhoz legyünk őszinték!

-B.