Szakítani mindig nehéz. Tudom, hogy ez már egy rég lerágott csont, de ez akkor is egy örök téma, és igenis nagyon nehéz. Ahogy az életünkbe belépő minden szerelem más és más fajta, úgy nincs ez másképp a szakítással sem. Minden ilyen jellegű változást máshogy élünk meg. Gondoljunk csak arra az érzelmi hullámvasútra, ami elvezet minket a szakítás gondolatáig, vagy éppen arra a fájdalmas pillanatra, amikor elénk állnak azzal a bizonyos mondattal. Ez bizony piszkosul tud fájni. Amikor ez az egész tudatosul bennünk, szinte biztos, hogy padlóra kerülünk, mindegy melyik oldalon állunk. Hiszen ekkor az életünknek egy fontos fejezete zárul le, és ezt igenis fáj elengedni.

A legfontosabb mégis az, hogy felfogjuk: VÉGE! Ez az egészben a legnehezebb, mert ez az, amitől az ember szíve majd’ megszakad. Mégis, ezt a fájdalmat érezni kell ahhoz, hogy majd szépen lassan tovább léphessünk.

Fontos a mindennemű kommunikáció megszakítássa a másik féllel, legalábbis addig, amíg fel nem dolgoztuk a szakítást. Szükség van erre az időszakra azért, hogy egy kicsit befelé forduljunk és csak magunkkal törődjünk, letisztuljanak az érzéseink és tisztán lássunk.

Ebben az időszakban engedjük, hogy felszínre törjenek az érzéseink! Düh, csalódottság, keserűség, önmarcangolás. A továbblépéshez elengedhetetlen, hogy megéljük ezeket az érzéseket. Fontos, hogy ne próbáljuk meg elfojtani magunkban, mert akkor soha nem fogunk igazán megkönnyebbülni!

Próbáljunk meg kíméletlenül őszinték lenni magunkkal! Ha pontosan átgondoljuk, hogy mik azok a hibák amiket elkövettünk vagy velünk szemben elkövettek, akkor már egy lépéssel közelebb kerülünk az érzelmi intelligánciánk fejlődéséhez, ugyanis ebbő tudni fogjuk, milyen hibákat nem szeretnénk a jövőben elkövetni.

Törődjünk magunkkal! Ha elég időt adtunk magunknak, akkor lassan kezd kirajzolódni egy kép a jövővel kapcsolatban. Mire van szükségünk? Milyen külső vagy belső változásokon szeretnénk átmenni? Kik is szeretnénk lenni? Itt az ideje, hogy éljük a saját életünket! Tegyünk magunkért! Szervezzünk programokat a barátainkkal, sportoljunk, vásárolgassunk, bulizzunk, élvezzük az életet! Ahogy szépen lassan belevetjük magad a hétköznapokba, úgy az önbizalmunk lépésről-lépésre visszatér majd!

Nagy igazság az, hogy minden szakítás elvesz belőlünk, de közben ad is valamit! 

-B.